Mozifilmes tévhitek, amik akár az életünkbe is kerülhetnek, ha elhisszük őket

Kedvenc főhőseinktől néha valóban hasznos túlélési tippeket is elsajátíthatunk, ám mivel nehéz megállapítani, hogy melyek azok a trükkök, amik a valóságban is működnek, ezért nem árt óvatosnak lennünk velük. Példának okáért itt van néhány olyan népszerű filmes tévhit, amiért a valóságban könnyen az életünkkel is fizethetünk.

A barlang megfelelő hely a tűzrakáshoz.

Kényelmesnek és biztonságosnak tűnhet, de a tűzből felszabaduló hő és anyagok akár a barlang beomlását is eredményezhetik, ezért mindig kizárólag a szabadban gyújtsunk tüzet.

A frissen fogott halat lehet nyersen enni, elvégre a sushit is úgy eszik.

Még a frissen fogott halak is számtalan kórokozót és baktériumot tartalmazhatnak, amik hasmenést és komoly egészségügyi problémákat okozhatnak. Nem érdemes kockáztatni: mindig süssük meg a kifogott halakat.

Egy gránátot teljes csendben eldobhatunk.

A gránát biztosítószegének eltávolítása cseppet sem olyan egyszerű és hangtalan, mint ahogy azt a filmekben láthatjuk. Ráadásul a gránátok robbanási ideje is eltérő: van, hogy el sem érik a céljukat, hanem még a levegőben felrobbannak.

Elállíthatjuk a vérzést, ha szorosan elkötjük a végtagunkat.

Lehetetlen. Ahhoz, hogy ez működőképes legyen, annyira szorosan kellene elkötni a végtagunkat, hogy azt nagy valószínűséggel utána amputálni kellene. Arról nem is beszélve, hogy a vérkeringés megbolygatása szívrohamhoz vezethet.

A túlélőműsorokban a főszereplőknek valódi veszélyhelyzetekkel kell megküzdeniük.

Természetesen nem. Ne felejtsük el, hogy csak úgy mint minden más műsor esetében, a túlélőműsorok felvételénél is több tucat ember segédkezik a színfalak mögött, beleértve orvosokat és speciálisan kiképzett szakembereket, akik bármikor készen állnak a főhős megmentésére. Persze ezek az emberek nem láthatók a felvételeken, a rendezők ugyanis gondosan ügyelnek rá, hogy főszereplőjükkel a kiszolgáltatott hős illúzióját keltsék a nézőkben.

A felforralt víz 100%-ig biztonságos.

A forralás csak a baktériumokat öli meg, de nem tisztítja meg a vizet a káros részecskéktől. A sárral kevert vizet például bármeddig forralhatjuk, sosem lesz biztonságos a fogyasztása. Épp ezért fontos, hogy forralás előtt egy tiszta rongy segítségével szűrjük át a vizet, majd hagyjuk állni kicsit, hogy az üledék letelepedhessen az aljára.

Ha eltévedtél, csak kövesd a folyót és előbb-utóbb emberek lakta településre bukkansz.

Itt a kulcsszó az „előbb-utóbb”. Persze a víz iránti igény elengedhetetlen, de bizonyos helyeken, mint például Szibériában vagy a Távol-Keleten, akár heteket is sétálhatnánk a folyók mellett úgy, hogy nem találkozunk emberek lakta településsel. Ha elveszünk, a legbiztonságosabb, ha egy helyben maradunk és megvárjuk, amíg a segítségünkre induló szakemberek ránk találnak.

Még a nedves ruhákban is jobb, mint azok nélkül.

Nem feltétlenül. Ha például a levegő hőmérséklete nulla fok vagy az alatti, akkor a pl. eső áztatta nedves ruhák már nem melegítik, hanem hűtik a testet. A víz nagyon nagy hőelnyelő képességgel bír, ami rengeteg energiát emészt fel a testünkben – többek között ennek is köszönhető az, hogy a tengerparti városok éghajlata enyhébb, mint a kontinens központjában található városoké.

A sivatagban először mindig ivóvíz-forrást kell találnunk.

Nem. Először egy kellően árnyékos helyet kell találnunk, ahol átvészelhetjük a nap közben uralkodó gyilkos hőséget. Csak alkonyatkor induljunk útnak ivóvizet vagy távoli fényeket (emberek lakta települések, autók, stb.) keresni.

Tartalékoljuk a vizet.

Bizonyos mértékben igaz, ám ha szomjúság gyötör, akkor felesleges kínoznunk magunkat az ivóvíz-megvonással. Már csak azért is, mert a kiszáradás következtében bármikor elájulhatunk és akkor pedig már oly mindegy, hogy van-e nálunk ivóvíz tartalék későbbre vagy sincs.