A notórius késők sikeresebbek és boldogabbak a kutatások szerint

Bár akik várnak rájuk, azok biztos nem…:)

Idegesítő, udvariatlan, tiszteletlen, nem profi. Általában ezekkel a jelzőkkel szoktuk illetni – többnyire csak magunkban – azokat a barátainkat, kollégáinkat, családtagjainkat, akik egyszerűen képtelenek időben odaérni bárhova. Ha megbeszélsz velük egy találkozót, tuti, hogy rá kell számolnod legalább öt-tíz perc várakozást, és nem érted, miért képtelenek rendesen beosztani az idejüket – amiből nem mellesleg nekik is ugyanannyi van naponta, mint neked.

A pszichológusok szerint azonban notórius későkre bizony szükség van, ugyanis van egy jó pár személyiségvonásuk, amely megegyezik a kifejezetten sikeres, optimista, ezáltal boldogabb emberekével.

Diana DeLonzor pszichológus a Never Be Late Again című könyvében a későket vizsgálta, és arra a következtetésre jutott, hogy aki lazán kezeli az időt, sokkal kevésbé stresszes és szorongó. Egyszerűen könnyedebben áll hozzá az élethez.

“Van ezekben az emberekben egyfajta optimizmus, és a valóságtól való elrugaszkodás. Nem gondolkodnak reálisan, ez tény, de ez mentálisan jó nekik” – mondja a szakértő.

Ezek az emberek ugyanis tényleg hisznek abban, hogy egyetlen óra alatt MINDENT el tudnak intézni, belefér a bevásárlás, a házidolgozat-leadás, egy gyors míting, és még a napi edzésükre is odaérnek. Van bennük tehát egy óriási adag optimizmus, amely egyéb kutatások szerint – a vizsgált optimista, illetve nem optimista alanyok életét 15-40 évig követték nyomon – számottevően csökkenti a megbetegedések kockázatát, és meghosszabbítja a várható élettartamot.

Dr. Linda Sapadin, az Amerikai Pszichológiai Társaság kutatója szerint más vizsgálatok pedig azt bizonyítják, hogy a gyakran elkéső emberek maximalisták, tehát bármibe fognak, azt teljes erőbedobással csinálják. Sokszor épp azért csúsznak meg az idővel, mert annyira belefeledkeznek abba, amit csinálnak.

Ugyanakkor épp az időzavar miatt képesek a multitaskingra is, vagyis hogy egy időben, párhuzamosan több dolgot csináljanak, ami nagyon fejlett intelligenciát és koncentrációs készséget igényel.

Optimizmus, jó stressztűrő képesség, maximalizmus. A notórius késők nagy része tehát rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, amelyek a világ legsikeresebb embereiben is mind megvannak. Ha tehát legközelebb idegesen topogva várunk valakire, legyünk megbocsátóbbak. Persze csak akkor, ha néhány percről van szó, és értesít minket, hogy késni fog. Mert ha ezt nem teszi meg (ma már, az okostelefonok világában ez a minimum) akkor az bizony továbbra is tiszteletlenség és udvariatlanság, bárhogy csűrjük-csavarjuk.