7 érdekes tény Németországról, ami miatt egy kicsit mi is németek szeretnénk lenni

Aki valaha is volt már Németországban az tudja, hogy ez az a hely, ahol tényleg következetesen, a hétköznapi emberek életét és annak megkönnyítését szem előtt tartva hoznak meg minden egyes apró döntést. Ennek tükrében pedig tulajdonképpen nincs is semmi meglepő abban, hogy jó néhány dolgot irigyelünk tőlük, melyeket mi is szívesen látnánk a mindennapi életünkben.

Női parkolóhelyek.

Bár elsőre könnyen úgy tűnhet, a női parkolóhelyek célja valójában nem a gyengébbik nem vezetési tudásának kétségbe vonása, hanem egyfajta lovagias gesztus. Mivel a németek különös hangsúlyt fektetnek a nők elleni támadások visszaszorítására, így ezeket a női parkolóhelyeket a veszélyes és sötét mélygarázsok, beláthatatlan parkolók kijáratának közvetlen közelében helyezik el, hogy minimálisra csökkentsék ezáltal a nők megtámadásának esélyét.

Németország, a kerékpárosok országa.

Egy 2014-es statisztika szerint a német lakosság mintegy 96%-a rendelkezik saját kerékpárral, ami jól is jön, hiszen a nagyvárosokba érve, az autójukat lerakva és biciklire pattanva sokkal könnyebben és gyorsabban tudják elérni az általuk kívánt célt, arról nem is beszélve persze, hogy még a napi testmozgást is letudják ezáltal. Ha tehát Németországban járunk és megállunk valahol a kocsinkkal, mindig óvatosan nyissuk ki a kocsiajtót, mert sosem tudhatjuk, hogy mikor keresztezzük egy lelkes kerékpáros útját.

Szupermarketek

Egy német áruházba érve az első és legszembetűnőbb dolog talán az, hogy a termékek ára mellett kötelező jelleggel fel van tüntetve azok kerekített mértékegységre (például: 1 liter, 1 kg) átszámolt ára, hogy a vásárló könnyebben összehasonlíthassa a termékeket és ne tudják megtéveszteni őt az esetlegesen olcsóbb, de méret-ár viszonylatban viszont hátrányos termékekkel.

Ugyanez igaz a betétdíjas termékek plusz költségére, melyet szintén kötelező jelleggel fel kell tüntetniük nem csak a boltok polcain, de még magukon a termékeken is. Ha az üres terméket visszavisszük a boltba, akkor ezt a pénzt végül teljes egészében visszakapjuk.

A betétdíj egyébként a pénzárnál kapott blokkon is külön egységként van feltüntetve, bár ez a legtöbb Európai Uniós tagországban azért már hosszú évek óta megszokott.

Felelős állattartás.

Bárhol is járjunk Németországban, (legyen az akár a metró, üzletnegyedek, parkok vagy akár közterek) úton-útfélen ilyen és ehhez hasonló ingyenesen használható kutyapiszok-tartó zsákokat kínáló szemetesekkel találkozhatunk, melyek érdekessége egyébként, hogy „érintés nélkül”, a lábunk segítségével használhatók.

A felelős állattartás kapcsán pedig fontos megjegyezni, hogy Németországban tilos a menhelyen tartott állatok és kóbor kutyák elaltatása, így ha egy kutya valamilyen okból kifolyólag menhelyre kerül, akkor arról a kutyusról egész hátralévő életében az adott város önkormányzata köteles gondoskodni.

Nyilvános piszoárok.

Azokon a helyeken, ahol városi eseményeket vagy éppen fesztiválokat tartanak, ilyen speciális, nyilvános piszoárok kerülnek kihelyezésre. Ezek az adott esemény közelében szétszórva helyezik el, és teljes egészében ingyen használhatók. Nagy előnyük, hogy könnyű használatuk révén még a méretes tömeget is könnyedén képesek kiszolgálni. A nők számára sajnos nincs ilyen lehetőség, nekik marad a jól megszokott Toi-Toi, ám mivel azokat a nyilvános piszoároknak köszönhetően a férfiak csak alig, vagy egyáltalán nem is használják, így azok sokkal kulturáltabbak és az előttük felhalmozódó várakozó tömeg is csekélyebb.

Németországban a gyerekekre is különösen nagy hangsúlyt fektetnek, így a nyilvános WC-kben rendre találunk pelenkázót, de ha ez nem lenne elég, a legtöbb helyen még ingyenesen elvihető pelenkával is kedveskednek a vendégeknek.

Piros lap = seggkártya.

Arschkarte (németül „Arsch” = „segg”; „karte” = „kártya”) – így nevezik Németországban a labdarúgó mérkőzéseken felmutatott piroslapot. Ennek pedig egy igen érdekes története van: amikor ugyanis még fekete-fehér tévéken nézték a labdarúgó mérkőzéseket, a nézők csak onnan tudták eldönteni, hogy sárga vagy piroslapot kapott egy játékos, hogy a bíró honnan vette elő az adott kártyát. A sárgalapot a mellényzsebükből, a piroslapot pedig a nadrágjuk hátsó zsebéből vették elő. Így terjedt el a ,,seggkártya” kifejezés, melyet mind a mai napig előszeretettel használnak a németek.