Észrevetted már, hogy a rossz emberek milyen jól élnek, a jó embereknek pedig mennyi gondjuk van?

Ki ne gondolta volna már közülünk, hogy igazságtalan a világ?

Megnyitod a szívedet valakinek, és ő elárul. Gondoskodsz valakiről, és ő kihasznál.

Miért nem értékeli senki a jócselekedeteket? Az emberek egyszerűen csak behunyják a szemüket, és figyelmen kívül hagyják azokat.

Miért az a hála az őszinte segítőkészségünkért, hogy szembeköpnek minket? Tényleg ezt érdemeljük? Érdemes egyáltalán bármi jót tennünk?

Ez a példázat megválaszolhatja ezeket az emésztő kérdéseket. Rendkívül bölcs és igaz!

Egy napon egy bölcs öregember ajtaján bekopogott egy fiatal lány, és könnyek közt mesélte el a történetét az öregnek.

– Nem tudom, hogy éljek tovább. – mondta reszkető hangon. – Egész életemben úgy bántam az emberekkel, ahogy én is szeretném, ha velem bánnának mások. Mindig őszinte és nyílt voltam velük. Segíteni próbáltam, anélkül, hogy bármit is vártam volna cserébe. De válaszként csak gonoszságot és gúnyt kaptam. Nagyon fáj, és nagyon elfáradtam. Mondd meg nekem, mit tegyek?

Az öreg türelmesen végighallgatta, majd így felelt:

– Vetkőzz le, és indulj el meztelenül a város utcáin.

– Ugye most csak tréfálsz? – kiáltott fel a lány. – Ha meztelenül kimegyek az utcára, mindenki nevetni fog rajtam, és kigúnyolnak.

Az öreg hirtelen felállt, kinyitotta az ajtót, és egy tükröt tett az asztalra.

– Szégyellsz meztelenül kimenni az utcára, de valamilyen oknál fogva nem félsz meztelen lélekkel járni a világban. Kinyitottad a lelked kapuját. Bárki beléphet rajta! A lélek azonban tükör, ezért láthatjuk magunkat más emberek lelkében. Ha pedig az emberek látják, hogy a te lelked más, mint az övék, nincs tele rosszindulattal és gonoszsággal, akkor megpróbálnak rágalmazni, megalázni, sértegetni. Nem mindenkinek van bátorsága elismerni, ha valaki jobb nála.

– De akkor mit kellene tennem? Hogy változtathatnék ezen a helyzeten, ha ez egyáltalán nem tőlem függ? – kérdezte a nő.

– Gyere velem. Mutatni akarok neked valamit. Ez az én kertem. Évek óta nőnek itt ezek a virágok, és én gondozom őket. Soha nem nyíltak volna ki olyan ember számára, aki nem viseli gondjukat. Tanulj a természettől. Nézd meg ezeket a virágokat, és tedd azt, amit ők is tesznek – csak a jó embereknek nyisd meg a lelkedet. Menekülj azoktól, akik letépik a szirmaidat, és bántanak. A gyomok könnyebben nőnek, mint a virágok, és semmit sem tehetsz ez ellen.

– Annyi szenny és gonoszság létezik a világban. De aki akar, tiszta tud maradni… Légy őszinte önmagaddal és másokkal is. De jegyezd meg: ne szórj gyöngyöt a malacok elé. Nem használsz vele sem nekik, sem magadnak.

Amikor a gyöngyeidet a disznók elé szórod, fennáll a veszélye, hogy felfalják azokat. Legyünk bölcsek, ahogy Isten tanított bennünket. Vigyázzunk, kivel vagyunk jók, és kinek engedjük meg, hogy belépjen a lelkünk kapuján. Legyünk óvatosak, nehogy kígyót melengessünk a keblünkön, ami aztán megmar.

Kérjük arra az Istent, hogy nyissa fel a szemünket, hogy láthassuk, hol kell jót cselekednünk, és kinek mondhatjuk el a bánatunkat teljes őszinteséggel.