A nővér örökbe fogadta a ritka fogyatékossággal élő ikreket, miután a szülők nem tudtak gondoskodni róluk: “Beléjük szerettem”

2017-ben jelentették be, hogy a 3 éves ikreknek, Matthew és Marshall Trepanier-nek túlméretezett és torz fejük van a Pfeiffer-szindróma miatt. Ezt a genetikai rendellenességet az apjuktól örökölték, és mivel 2-es típusú, a test számos más területét is érinti, beleértve a gyermek kezét és lábát is.

Ezen állapot miatt az ikreknek éjjel-nappal gondozásra van szükségük, beleértve a kórházi kezeléseket, a légzőcsöveket, a kerekesszéket és még sok minden mást. Tragikus módon ezeket az éjjel-nappal segítségre szoruló gyerekeket el kellett venni a biológiai szüleiktől, mivel a gyermekvédelmi szolgálat (CPS) alkalmatlannak ítélte őket.

VÉGLEGES GONDVISELŐ

Még szerencse, hogy léteznek olyan ápolók, mint az 58 éves minnesotai Linda Trepanier. Az 1980-as évek közepén feladta a karrierjét, hogy beteg gyerekek nevelőszülője legyen. A jelenlegi életmódjáról szólva így nyilatkozott:

“Kislánykoromban mindig úgy gondoltam, hogy ápolónő szeretnék lenni, és csecsemőkkel és gyerekekkel foglalkozni”.

2017-ig 16 gyermekről gondoskodott. Ez a szám épp most akart 18-ra emelkedni, amikor az imádnivaló ikrek betörtek az életébe.

EGY UGRÁSNYI HIT

Miután egy ideig nevelőszülőknél nevelkedett az aranyos duó, a szociális szolgálat végül megkérdezte, hogy Linda nem gondolkodna-e azon, hogy örökbe fogadná az egyiket. A nővér azonban, aki odáig volt a babákért, nem tudta őket szétválasztani, kifejezve:

“Amikor először megláttam az ikreket, azt gondoltam, hogy ők a legaranyosabb kis teremtések, akiket valaha láttam”.

Linda ezért visszautasította az ajánlatot, és ahelyett, hogy örökbe fogadta volna az egyiket, mindkettőt magához ölelte. Az édesanya úgy nyilatkozott, hogy már tudta, hogy az övéi, és ezen túlmenően kétséges, hogy más szülők alkalmasak lennének-e arra, hogy két ilyen állapotú gyermekről gondoskodjanak.

A NORMA MEGKÉRDŐJELEZÉSE

Bár döntése mellett kitartott, szerettei közül sokan aggódtak. Mivel 3 idősebb biológiai gyermeke és unokája volt, és nyugdíjas korban volt, csodálkoztak, hogy miért vállal ilyen felelősséget.

A csodanővér megjegyzést tett erre:

“A családom és a barátaim őrültnek tartanak, mert 58 éves vagyok, és már alig várom a nyugdíjas éveket, de engem ez a legkevésbé sem érdekel”.

Ez az anya kiváltságosnak érzi magát, hogy a lehető legtöbbet segíthet a kicsinyeinek, remélve, hogy a gondoskodás és a szeretet segít nekik abban, hogy önállóan nőjenek fel. Ha valaki képes ezt elérni, akor ő. Nemcsak a szaktudása, hanem az arany szíve miatt is.