20 fotó a fájdalomról és az örömről, amiket csak a 90-es évek gyermekei érthetnek
Bár minden kornak és minden generációnak megvannak a maga sajátos hóbortjai és szokásai, mégis talán a 90-es évek gyermekeit érte a legtöbb inger ilyen téren, hisz az ő fiatalságuk alatt olyan generációkat meghatározó változások történtek, mint az internet vagy például a mobiltelefonok elterjedése. Történt azonban még egy s más a 90-es években születettek gyerekkorában, melyek közül össze is gyűjtöttünk most néhányat, melyekre olykor mérges bosszúsággal, máskor örömkönnyekkel küszködve emlékszünk vissza.
Talán nem tettünk le sok dolgot az asztalra mi, a 90-es években születettek, de arra azért büszkék lehetünk, hogy mi sosem lennénk képesek úgy öltöztetni a gyerekeinket, ahogy minket öltöztettek anno.
Nem volt Facebook, és nem tudtuk, hogy mik azok a “közösségi oldalak”. MyVIP és iWiW volt helyette, de ezekkel is megvoltunk.
Nehéz volt úgy játszani vele, hogy ne tegyük tönkre.
A hűtőt még nem a különböző országokból szerzett hűtőmágnesekkel, hanem matricákkal díszítettük.
2003-ban 1500 forint volt egy 30 napos tanuló BKV bérlet.
Minden egyes chipset annak reményében bontottunk ki, hogy talán egy új, ritka Pokémon tazo lapul majd a mélyén.
Ez egyedülálló rangot képviselt.
Nem volt még vörös szem csökkentő hiper-szuper kamera, ezért 100-ból 100 fotó ilyen volt.
Ezek akár a 90-es évek jelképei is lehetnének.
Az iskolából hazatérve lehuppantunk a tévé elé és a Varázslatos iskolabusz című mesefilmből tanultuk meg azokat a dolgokat, amikhez az iskolában túl lusták voltunk.
Ha meg tudod nevezni a képen látható karaktereket, akkor Te még tudod, milyen volt igazi mesefilmeket nézni.
Mi még ezeket a mesefilmeket néztük, miközben mondjuk egy finom Bombi puszedlin nyammogtunk.
A PEZ cukorkák önmagukban is finomak voltak, de azért a hozzá kapható millióféle tartók tették igazán különlegessé.
Nem volt iPhone, meg 4K-s videojáték. Ilyen volt. És imádtuk. Aztán mikor megjelent a PlayStation 1, az maga volt a mennyország. Már amikor épp elindította a játékokat…azért mindig imádkozni kellett kicsit.
Egy ilyen telefonért bármikor eladtuk volna a lelkünket.
Ez felért egy mini-traumával.
Magunk sem tudjuk, miért…de menőnek tartottuk ezeket.
Kevés rosszabb dolog volt annál, mint amikor meghalt a Tamagotchink. 😓
Végezetül pedig az ikonikus szőnyeg. Nekünk még ez volt a Grand Theft Auto akkoriban…😀
