18 érzelmekkel teli fotó, ami boldogságot és erőt hoz a szívekbe
Időről időre szükségünk van arra, hogy a világból lássuk a jót, emberséget is. Amikor minden híroldal, minden híradó csak a gyűlöletet, a problémákat tolja az arcunkba, mindennél jobban igényeljük azt, hogy emlékeztessenek minket arra: a világ nem egy rossz hely, az emberek nagy része nem gonosz és igenis ott él mindenkiben a szeretet. Pont ezért válogatunk nektek össze sűrű időközönként olyan képeket, amelyek mindannyiunk szívét melegséggel öntik el.
Mint ahogyan ezek a képek is .
15 év után ismét találkozhattam a nagypapámmal, aki mindvégig egy 5 éves koromban készült képet őrzött a pénztárcájában.
Az autizmusban szenvedő kisfiunk teljesen meglepett minket ma, amikor leírta a nevét (James).
A diplomaosztómra meghívtuk azt a tűzoltót, aki 17 évvel ezelőtt kimentett az égő házunkból.
Végre, lehetőségem lett átalakítani egy nem használt kis helyiséget olvasószobának. Annyira boldog vagyok!
A nagypapám most töltötte be a 100-at. Ő a legidősebb és a legvidámabb személy a családunkban, akire nagyon büszkék vagyunk.
A 22 éves Jared-nél cisztás fibrózist és tüdrőrákot diagnosztizátak, de ő nem adta fel az álmait.
Ez az idős néni teljesen meghatódott, amikor a születésnapján váratlanul felköszöntötték.
Az apukám mindig félt a repüléstől, ezért amikor 5 éves voltam, egy kis babát készítettem neki, hogy azt ölelgethesse. Ezt a képet most küldte anyukám, aki így jelezte, hogy meglátogatnak. A baba 43 éves.
A nagymamám 90. születésnapjára ezt a fejdíszt adtam, amit egész este viselt.
Megnyertek egy táncversenyt, amiért kaptam 1000 dollárt is. A pénznyereményről nem tudtak előtte, ezért hatalmas meglepetés volt a számukra.
Akárhányszor átnéztünk a szembelévő lakásba, mindig ott volt egy gyönyörű macska az ablakban. Egyik nap papírlapokra írva megkérdeztük, hogy mi a macska neve. A következő nap már kint is volt a válasz.
Az apukámat nagyon régen láttam ilyen vidámnak, ugyanis elvesztette két fiát a Pol Pot-korszak ideje alatt és emiatt mindig szomorú volt. De most bowling-oztunk Kinecten…
Most először jön a saját lábán túrázni velem a kisfiam. Ezidáig mindig cipeltem hátul. Azért rakta a hátizsákjába azt a babát, mert szeretett volna olyan lenni, mint én.
A nagymamájuk meglepte őket ezzel a két, saját készítésű szőnyeggel, amilyet mindig is szerettek volna.
Az autó rendszáma az, hogy “Gonosz”, de a tettei nem erről árulkodnak, hiszen épp segít egy hajléktalannak.
A menyasszonyommal és a bátyjával kiterveltük, hogy a csokrot pont a srác barátnőjének fogja dobni. Ezután pedig egyből meg is kérte a kezét.
Anyukám életében először játszott videojátékkal, ráadásul ő nyert. Ennyire boldog volt.
Az apa egy miniatűr focipályán mutogatja el a vak fiának, hogy hogyan szerzett gólt a kedvenc csapatuk.
A kislány félt átkelni az úton az áradás miatt, ezért a bátyja vitte át.
Ők egy házaspár, akik ablakmosással keresik a kenyerüket. Nagyon sokat és nagyon keményen dolgoznak. Akárhányszor mennek egyik helyről a másikra, mindig fogják egymás kezét.
Reméljük, a te napodat is feldobták ezek a szívmelengető fotók 🙂
