10 őrült tény Svájcról, ami örökre megváltoztatja az országról alkotott képünket
Mint tudjuk, Svájc a finom csokoládéiról, a mesébe illő hegységeiről és a megbízható bankjairól híres, ám akadnak olyan érdekességek is ezzel az apró országgal kapcsolatban, melyekről noha ritkábban esik szó, legalább olyan izgalmasak, mint az előbb említett példák. Gondoltad volna például, hogy jól működő fegyvertörvényeik vannak? Hogy a bírságok mérete az emberek jövedelmétől függ? Nem?! Akkor jobb ha felkészülsz, ez ugyanis még csak a jéghegy csúcsa…
Egy ország, aminek nincs fővárosa, sem pedig elnöke.
Svájcnak valóban nincs elnöke, sem fővárosa. Van viszont 4 hivatalos nyelv az országban, illetve az állampolgároknak joguk van elutasítani a népszavazáson keresztülvitt törvényeket. A történelem során soha nem voltak konfliktusok az országban lakó etnikumok között.
Bár Svájcot alapvetően pacifista országnak tartják, azért ez nem teljesen van így. A 18. életévüket betöltő férfiakat kötelező katonai szolgálat várja, ami közben a férfiak megtanulják használni az egyébként otthon is legálisan tartható fegyvereket.
Svájc 8 milliós lakosára ez majdnem 4 millió fegyvert jelent, ám ennek ellenére mégis itt az egyik legalacsonyabb a bűncselekmények száma a világon. És igen, a szupermarketek csak 22:00-ig árulnak alkoholt.
2017-ben Svájc a harmadik helyen állt a korrupció ellen aktívan fellépő országok listáján, ami csak azért érdekes, már bármilyen szokatlan is, ebben az országban tulajdonképpen legális a kenőpénz, vagyis pénzbeli juttatással megkörnyékezni valakit. Furcsa világ ez.
Svájcban a világ egyik legnagyobb gyorshajtási bírságát bocsátották ki nemrég. Az üzletember 290 km/h-val hajtott, amit végül egy 650 ezer eurós, vagyis valamivel több, mint 200 millió forintos büntetéssel honoráltak.
Ez annak köszönhető, hogy Svájcban bírságok összege nincs rögzítve, hanem közvetlenül az elkövető keresete alapján állapítják meg. Azért ez valahol zseniális!
Bern minden évben 7 millió szelet Toblerone csokoládét gyárt, a közelmúltban pedig új típusú csokoládéval, egy Ruby nevű édességgel álltak elő, mellyel ugyan még csak most ismerkedik a világ, de máris nagy kereslet van iránta.
A svájci Valcambi cukrászda egyébként csokoládé-formájú aranytömböket gyárt, melyben az a jó, hogy könnyedén szétoszthatók 1 gramm súlyú darabokra, így ajándékként vagy fizetési eszközként is használhatók.
A svájci bicska eredetileg római.
A XIX. században elterjedő svájci bicskának valójában több korai prototípusa is volt. Az egyik legnépszerűbbet még az ókori Rómában használták. Ez egy kanál, villa, kés, és fogpiszkálóval ellátott szerkezet volt, melyet – nem véltelenül – nagyon hasznosnak találtak az emberek.
A ma ismert svájci bicska egyetlen olyan eleme, ami nem Svájcban készül, az a dugóhúzó – ezt Japánban készítik.
Akárcsak nálunk, a Mikulás Svájcban is december 6-án érkezik, a különbség csak annyit, hogy ott Samichlaus-nak hívják. A gyerekeknek süteményt, szaloncukrot, mandarint és egyéb finomságokat hozó barátságos Mikulás azonban nem egyedül érkezik, hanem egy sötét ruhás, sötét arcú, rendkívül félelmetes valakivel.
Ennek a valakinek a neve Schmutzli, aki egyfajta krampusz és a rossz gyerekeket látogatja meg december 6-án.
Két svájci testvér, Fank és Patrick Ricklin nyitották meg a svájci alpok egyik világhírű hoteljét. A NullStern Hotel névre hallgató létesítménynek az a különlegessége, hogy nincsenek szobák, nincsenek falak, sőt…tulajdonképpen nincs is épülete. Az embereket itt csak egy ágy és egy szobapincér várja a szabad ég alatt, no meg az a lélegzetelállító panorámás kilátás, amihez semmi sem fogható.
Genf több mint 200 évvel ezelőtt külön rendeletet adott ki a tavasz kezdetéről, melynek időpontjául a gesztenyefák első leveleit jelölték meg. Bár ez az időpont legtöbbször márciusban esedékes, vannak vicces helyzetek is: 2002-ben például december 29-én jelentek meg az első levelek, 2006-ban pedig egy évben kétszer volt tavasz, mivel márciusban és (váratlanul) októberben is levélbe borultak a gesztenyefák.
A svájci lakosok számára törvény tiltja, hogy egyszerre csak egy tengerimalacot tartsanak odahaza. Ennek egész egyszerű oka van: a tudósok ugyanis úgy vélik, hogy a tengerimalacok rendkívül társaságkedvelő lények és nem érzik jól magukat egyedül.
Ez persze egy érdekes problémát vetett fel, hiszen ha egy házban meghal az egyik tengerimalac, akkor a család gyakorlatilag onnantól kezdve törvénysértést követ el, és azonnal új tengerimalacot kell beszereznie. Lényeg a lényeg: ha egy svájci család egyszer úgy dönt, hogy tengerimalacokat vesz, akkor onnantól kezdve nekik örökidőkön át tengerimalacaik lesznek – legalábbis papíron.
